E cikksorozat célja nem a mindenre kiterjedő ismertetés, pusztán kis betekintést nyújt a tudatmódosító növények világába. Sajnos bármennyire is természetes ez az Olvasó számára, Magyarország törvényei miatt muszáj leírni, hogy a szöveg semmiképpen nem buzdít e növények, ill. a bennük található hatóanyagok kipróbálásása...
Salvia Divinorum (Biktop világa)
Látnok-zsálya (Salvia Divinorum)
A zsálya-félék családjába tartozó “Salvia Divinorum” különleges, titokzatos növény. Különleges, mert pszichedelikus hatását csak keveseknek sikerül teljes mértékben megtapasztalniuk, ezen emberek viszont a legerősebb természetes tudattágító szernek tartják. Titokzatos is, mert maga a növény Mexikóban csak pár négyzetkilométernyi területen található meg vadon, magját a legtöbb tudós sterilnek (szaporodásképtelennek) tartja, vagyis un. kultigén növény – csak tőosztással szaporítható. Ez alapján minden egyes kis látnokzsálya növény ugyanazzal a genetikai kóddal rendelkezik! Ki tudja, talán Mexikóba is csak betelepítette valaki, vagy “valami”, ahol a mai mazaték indiánok ősei felfedezték maguknak sámáni szertartásaikhoz, gyógyításaikhoz… 
Maga a használat viszonylag egyszerű, ha valaki friss levélhez jut. Kis golyócskákat formázva kell elrágni 5-120 pár levelet (azért ilyen nagy a szórás, mivel minden egyes bokor hatóanyagtartalma változó). (A helyi javasasszonyok mindig párosával határozzák meg a mennyiségeket legyen az levél vagy gomba - e “kedvesnek tűnő” szokás mögött valószínűleg a dualitás megtestesülése ill. a harmóniátlanság elkerülése található). E módon a hatás kb. 1 órás – már ha valaki kibírja a förtelmes ízt.
A Salvia (szárított) leveleit el is lehet szívni. Mind a technika, mind az élmény profi pszichonauták számára is különleges – néha talán jobb kifejezés a “kemény”. Az adott mennyiséget viszonylag rövid idő alatt (gyak. minél rövidebb, annál jobb) kell a tüdőn keresztül a szervezetbe juttatni. Megfelelő felkészültség esetén a hatás “azonnali” (és kb. 10 percig hat) – a körülmények elégtelensége esetén pedig szinte semmi sem érezhető. Emiatt tartják sokan gyengének a Salviát, míg mások ódákat zengenek az átélt “utazásokról”. A lényeg, hogy mindenkinek rá kell hangolódni a “növény szellemére”, ami megfelelő ürességet (befogadást) igényel. A “Salvia-istennő” finom hölgy, aki a legkisebb “sértésre”, vagy visszautasításra inkább mosolyogva szemléli az ügyetlenkedést. :) Ha viszont “elnyertük tetszését”, tanításai intenzívek, egy más világba juttatva hasznos tapasztalatokban gazdagok.
Mivel a fizikai kontroll egy erősebb adagnál erősen bekorlátozódik (sokszor teljesen ellazul az egész test egy pillanat alatt), ezért mindenképpen ajánlott egy “vigyázó”, aki kiveszi a pipát a kézből/párnát rak a lefekvő “utazó” hátradőlő feje alá…
Magyarországon se a növény, se a hatóanyaga nem szerepel a pszichotrop anyagok listáján. Tartása, fogyasztása nem ütközik törvénybe.
Pántlikafű (Phalaris Arundinacea)
Mivel a fizikai kontroll egy erősebb adagnál erősen bekorlátozódik (sokszor teljesen ellazul az egész test egy pillanat alatt), ezért mindenképpen ajánlott egy “vigyázó”, aki kiveszi a pipát a kézből/párnát rak a lefekvő “utazó” hátradőlő feje alá…
Magyarországon se a növény, se a hatóanyaga nem szerepel a pszichotrop anyagok listáján. Tartása, fogyasztása nem ütközik törvénybe.
Pántlikafű (Phalaris Arundinacea)
A pántlikafű (és még jónéhány növény – Phalaris Tuberosa, Desmanthus Illinoisis) tartalmaz egy DMT nevű alkaloidát (hatóanyagot). Ez az anyag majdnem olyan hatásos (mennyiségét tekintve), mint az LSD, sőt, az általa átélt élmények gyakran még intenzívebbek. Sok embernek a 60-as években “álma” lehetett, hogy az LSD-t, mint holmi “füvet” lehessen a kert végéből szüretelni – nos, ők hasonlóra lelhettek a pántlikafűben. A képek alapján elég jól kivehető, hogy a Phalaris-fajták javarészt “sima gaz”-nak, esetleg szép kerti növénynek tűnhetnek. Ideális körülmények között az egyedek 1-2 méter magasra is megnőhetnek, leveleik zöldes-pirosas árnyalatúak, kissé kemények. A mérsékelt övi klímán késő tavasszal-nyáron a szabadban is megél, gondozva 3-4 hét alatt fejlett növényt kapunk.DMT tartalmú növényeket már az ősi kultúrákban is használtak Közép- és Dél-Amerikában a helyi törzsek. Természetes zsenijükről az ad számot, hogy amíg a 20. század végén önkeresést végző “próbálkozók” Európában és Amerikában szájon át elfogyasztva (pl. a pántlikafüvet) semmi hatást nem tapasztaltak, a sámánok már több száz/ezer éve alkalmazták az ayahuasca nevű italt – sikerrel. Szertartásaik célja változó volt, de a kultúrájukra jellemző: beavatás, gyógyítás (mind a beteg, mint a gyógyító részéről), tanítás.
Az ayahuasca “trükkje”, hogy tartalmaz olyan növény(eke)t is, amelyek un. MAO-gátló tulajdonságokkal rendelkeznek. (Ilyen, szintén könnyen nevelhető ill. beszerezhető növény a Szíriai Rutafű [Peganum Harmala].) A MAO jelentése MonoAmin Oxidáz, egyszerűsítve egy méreglebontó rendszer a szervezetben, amely hatékonyan “bánik el” a DMT-vel is (amely vegyület szintén a monoamin-ok körébe tartozik). A MAO-gátló növények, szerek gátolják e mechanizmus működését, így a szájon át bevett pántlikafű (inkább a pántlikafűből kivont alkaloidákat fogyasztják), és az elszívott tiszta DMT is hatékonyabban fejti ki hatását.
(Itt közbe kell ékelni egy fontos bekezdést: nincs teljesen veszélytelen szer, a MAO-gátlókra ez különösen igaz. Mivel a szervezet teljesen jogosan kialakult védelmi rendszerét blokkolja, ezért azt szigorúan tilos ilyenkor megterhelni. A MAO-gátlók védik a szervezetet a tej, joghurt, “penészes sajt”, egyéb tejtermékek, alkohol és bizonyos húsfajtákban található méreganyagoktól. Nem véletlenül tartottak teljes böjtöt, vagy pl. “hal-böjtöt” (amikor csak halat ehettek) egy-egy beavatás előtt. Sok – orvosi – információ van ezekről a kerülendő élelmiszerekről, tájékozódni kell feltétlenül.)A hatások szinte minden esetben igen intenzívek. Szájon át – megfelelő MAO-gátlóval együtt fogyasztva – kb. 5-10 perc múlva hatni kezd a pántlikafű. Elszívva 1 percen belül érezhetőek a hatásai. Ha ennyi idő alatt nem történik semmi, akkor már nem is igen várható semmi – ebből a szempontból a Salviával pont ellentétesen működik. Itt nem kell “ráhangolódni” sok próbálkozáson keresztül.
Ha megvan a megfelelő mennyiség, a DMT egyszerűen “kiszippant a hipertér”-be. Sokaknak természetesen ez félelmet, szorongást, gyakran fizikai tüneteket is okozhat (erős szívdobogás, megemelkedett vérnyomás és testhőmérséklet). Mentálisan mindenesetre érdemes előtte felkészülni, hogy az utazó esetleg más Tudatokkal, Idegenekkel, de mindenképpen valami Mással fog találkozni, ami akár azzal is félelmet kelthet, hogy különbözősége ellenére nagyon ismerős…
A törzsek tagjai sokszor saját védőállatukat találják meg (számukra nem annyira megterhelő a tudat, hogy léteznek rajtuk kívülálló, “isteni” hatalmak, így az élmények leképezése is egyszerűbben történik). Meg nem erősített kutatások szerint egy bizonyos fajta ayahuasca ital elfogyasztása után dél-amerikai és eszkimó emberek is egy “nagy, fekete macskát” láttak – amely a dzsungelben meglévő élményként szerepel, a jeges északi vidékeken azonban ez kissé furcsa “látomás”…A hatás általában annyira lehengerlő, hogy sokszor már az utolsó pipaszippantást követően megindul az utazás. Emiatt ennél a szernél is egy, a “vigyázó” szerepét játszó ember jelenléte szükséges, aki elveszi a pipát, kényelmes fekvést biztosít, stb…
Az élmény “csúcsa” kb. 10-20 percig tart, utána még kb. 40 percig érezhetőek az utóhatások – de ez alatt már kommunikáció-képes az alany. Tiszta emlékek, éles képek jellemzik az utazást, amely, ha megfelelően beépül az egyén tapasztalatai közé, akkor sokkal tovább érezteti (pozitív) hatását, mint 1 óra.Ezért fontos egy – nem feltétlenül DMT-ben, hanem inkább spirituálisan – tapasztalt vezetővel megbeszélni az átélteket. A DMT-nél sem valami teljesen új megtapasztalása a lényeg, hanem hogy felismerjük az eddigiek közti kapcsolatokat – hogyha kell, rugalmasan át tudjunk értékelni…
Magyarországon a DMT a pszichotrop anyagok listáján szerepel. A pántlikafű nincsen a listán, viszont a pántlikafű fogyasztása, a DMT kivonása illegális – maga a növény termesztése (ha nem a fogyasztást készíti elő) legális.
Hawaii törperózsa (Aryreia nervosa)
A Hawaii törperózsához (Argyreia nervosa) önmagában nem fűződik sok történeti részlet, viszont a családja révén (Convolvulaceae), amibe tartozik, rokona egy ősi kultúrát segítő másik növénynek, amely nem más, mint a mexikói kígyónövény, helyi nevén coaxihuitl.A bennszülöttek által használt szent “ololiuqui” (jelentése “kerekded tárgy”) ennek a kúszónövénynek a magja. Ugyanezt a nevet adták a mag elfogyasztása közben érzékelt lénynek is. Gyakran áldoztak neki, istenségként tisztelték, mégpedig - a spanyol hódítók korabeli feljegyzései alapján - egyértelműen hímneműnek.
A sajnos közismerten kegyetlen gyarmatosítók és keresztény hittérítők minden erővel igyekeztek az őslakosság megkeresztelése során az ololiuqui-t kiírtani, azonban ez nem sikerült – a bennszülöttek jobban féltek istenük haragjától, mint a kínzásoktól. Végül “földalatti mozgalommá” vált a szent növény és magjának tisztelete – ezzel több mint négyszáz évig sikeresen továbbvitték a tudást.
Később maga Albert Hoffman találta meg a coaxihuitl hatóanyagát. A biológiai besorolás által kanyarodtunk el a Hawaii törperózsától és a modern kémia révén jutottunk oda vissza. Ami miatt ugyanis ma híres a törperózsa, az az, hogy a magjában található d-lizergsav-amid (LSA) kb. háromszoros koncentrációban található meg, mint a mexikóiak szent növényében.(Aki jártas a pszichedelikus kémiában, felfigyelhet az LSD (D-lizergsav-dietilamid) és az LSA névhasonlóságára – bár a pszichedelikus hatás a lizergsavak esetében nem ilyen egyértelmű)
A “sors” különös fintora, hogy a kígyónövényhez hasonló “szent” felhasználás nem kapcsolódik a törperózsához. Természetes élőhelyén (Hawaii-on) csupán a “szegény rétegek olcsó drogja” volt mindaddig, amíg a 60-as évek hippimozgalma fel nem fedezte magának (a kékhajnalka magjával együtt).A hawaii törperózsa termesztése hazai éghajlaton igényel némi hozzáértést, de egyáltalán nem nehéz (szemben a látnokzsályával). A kékhajnalkát pedig szinte mindenki ismeri (ha nem is mindig a helyes hajnalkafajtában vélik felfedezni a konkrét Ipomoea Violacea fajt) - a kék virágokban azonban ritkán sejtenek szent magokat
A fogyasztás egyszerű, bár esetenként igényel némi előkészítést. Jó, ha ismételten eszébe vési a leendő használó, hogy ez egy növénynek a magja, és nem csak LSA-t tartalmaz. Sok mendemonda kelt szárnyra arról, hogy a Hawaii törperózsamagokat hánytató anyaggal vonják be – mindenesetre érdemes pár órát áztatni a mag(okat). (Kémiában) haladóbbak esetleg - egy viszonylag egyszerű eljárással - kivonhatják az LSA-t, de “egyszerű földi halandóknak” ezt nem ajánlom.
A hatás (dózistól függően) gyengén az LSD-re hasonlít, amelyet “fűszerezhet” némi rosszullét, esetleg hányás (ez a motívum pszichedelikus növény fogyasztásánál gyakrabban, de “tiszta” hatóanyag esetén is előfordulhat). Mivel a magok hatóanyagtartalma változó lehet, érdemes 1-3 maggal (kékhajnalka-magnál 100-200 darabbal) kezdeni, jó alaposan elrágni (ez a rózsafamagnál lehetetlennek tűnik, de megoldható…), majd fél-egy órát várni – esetleg újabb adagot bevenni. A használó hallgasson “ösztöneire”, vagyis a test figyelmeztető jeleire.
A hatás pár órát is eltarthat, utána jelentkezhetnek kellemetlen utóhatások (úgymint fáradtság, ehhez kapcsolódó zavart tudatállapot), de egy jó alvással ezek kipihenhetők. Egyesek 1-1 Daedalon (rosszullét elleni gyógyszer) bevételével ki tudják küszöbölni a hányingert, azonban ezt se vigyük túlzásba, mert a Deadalon hatóanyaga már néhányszoros “túladagolásnál” is mérgezési tüneteket produkálhat.
A pszichedelikus növények világában barangolók számára egyszerű és viszonylag biztonságos növény a törpefarózsa (magja), és még a törvény szigorával sem kell számolni, mivel az LSA a világ legtöbb országában, így hazánkban sincs a tiltólistán. A mag saját célú fogyasztása, birtoklása legális.
Pszilocibin gombák
A hatás pár órát is eltarthat, utána jelentkezhetnek kellemetlen utóhatások (úgymint fáradtság, ehhez kapcsolódó zavart tudatállapot), de egy jó alvással ezek kipihenhetők. Egyesek 1-1 Daedalon (rosszullét elleni gyógyszer) bevételével ki tudják küszöbölni a hányingert, azonban ezt se vigyük túlzásba, mert a Deadalon hatóanyaga már néhányszoros “túladagolásnál” is mérgezési tüneteket produkálhat.
A pszichedelikus növények világában barangolók számára egyszerű és viszonylag biztonságos növény a törpefarózsa (magja), és még a törvény szigorával sem kell számolni, mivel az LSA a világ legtöbb országában, így hazánkban sincs a tiltólistán. A mag saját célú fogyasztása, birtoklása legális.
Pszilocibin gombák
Talán sokan felhördültek magukban, amikor az eddigi összefoglalók stílusát és hosszát ismerve a fenti címet elolvasták. A pszilocibin gombákról (varázsgombák, stb.) ugyanis (a modern kémia által előállított drogokhoz hasonlóan) rengeteg irodalom áll rendelkezésre. Aki ismerősen mozog a témában, annak nem sok újat fogok mondani, aki viszont csak hallásból ismeri e gyűjtőfogalmat, az kaphat némi támpontot a további kutatás megkezdéséhez.
A mikológusok a világon található gombafajok számát kb. 1,5 millióra becsülik. Életmódjuk, tulajdonságaik alapján egyaránt tekinthetők állatnak és növénynek is. Fajaik között vannak “közönséges” példányok, de az ehető, sötétben világító, vagy a mérgező egyedek is szinte megszokottak.
Ez utóbbi csoportba sorolják a gombászok azokat a gombákat, amelyek egy pszilocibin (ill. még friss állapotukban un. “pszilocin”) nevű vegyületet tartalmaznak. Írott feljegyzések először az azték nép történelméből utalnak a “varázsgomba” látnoki hatalmának felhasználására. Sokáig aztán eltűnt a nagyközönség szeme elől, míg Timothy Leary pszichedelikus guru újra a köztudatba hozta, mint “kapu a csillagokba”, az “emberiség kiteljesedésének eszköze” és még számos jelzőt ráaggatva. Egyesek egyenesen azt állították (a gomba különleges, a földi geoszférába való nehéz besorolhatóságát is felhasználva), hogy a varázsgombákat idegen lények telepítették ide, hogy általa ébredjünk egy magasabb tudatszintre.
A kémiai kutatás is megindult, így fedeztek fel rengeteg gombafajt, amelyek pszilocibint tartalmaznak. Sajnos sok ezek közül más veszélyes anyagokat is termel, de még így is maradt elég - a Psilocybe cubensis (Kubai badargomba), Psilocybe mexicana (Mexikói badargomba), Psilocybe cyanescens (Kékülő badargomba) és társai mind-mind felhasználhatók a fent említett “szertartásokra”. 
Fontos: a gombák nem játékszerek. Megfelelő gombaismereti képzettség nélkül egy “rossz választás” akár halálos is lehet! (Egyéb hallucinogén anyagokat tartalmazó gombafajok:Panaeolus fimiputris (Gyűrűs trágyagomba), Panaeolus papilionaceus (Halvány trágyagomba), Psilocybe semilanceata(Hegyes badargomba, Lándzsagomba), Psilocybe fimetaria (Oszloposodó badargomba))Míg az LSD-hez inkább “idegenszerűséget” kapcsolnak az “utazók”, a gombában valamiféle “természetes személyiséget” találnak az arra nyitottak. 
A kannabisz-származékokhoz hasonlóan a természet közelsége ideálisabb környezet a “gombázásra”, mint a nagyváros nyüzsgő forgataga, főleg egy diszkó…Sokan megtalálják “belső hangjukat”, gyakran rájönnek, hogy életük mely szakaszát kell gyökeresen megváltoztatni ahhoz, hogy elkerüljenek egy rossz következményt, vagy csak csatornát találjanak önkifejezésükhöz.A fogyasztás ebben az esetben is egyszerű – a friss vagy szárított gombákat (hatóanyagtartalomtól függően kb. 3-5 gombát) nyersen el kell rágni, majd megfelelő helyszínen várni a hatást. Bár “gomba-apó” az élménybeszámolók alapján vigyáz az “első utazóra”, érdemes tapasztalt vezetővel átélni, majd értelmezni a kb. 6-8 órás tudatváltozást.
Az “utazás” intenzitása alapján sejthető, hogy Magyarország törvényei alapján (ezzel is felzárkózva a modern országokhoz) a pszilocibin és a pszilocin a pszichotrop anyagok listáján van, tehát a pszilocibin-gombák fogyasztása tiltott, termesztése pedig abban az esetben ütközik törvénybe, ha az a fogyasztást készíti elő.